A
gyümölcslevest így szoktam főzni: két-három almát és egy körtét apróra vágok, majd két kanál cukorral addig párolom, míg kissé megpuhul. Hozzáöntök egy üveg magozott megybefőttet. Összekeverem és felöntöm annyi vízzel, amennyiből pont megfelelő sűrűségű leves készülhet. Szegfűszeggel, darált fahéjjal, vanilincukorral ízesítem, majd miután felfőtt és minden megpuhult, (ez hamar megy) hideg vízben elkevert vanília pudingporral sűrítem. Eztán még egy picit főzöm, és kész is.
A
palacsinta receptjét Enikő diktálta, nálunk ugyanis ő a palcsintafelelős. A tésztához nagyjából a következő hozzávalók szükségeltetnek: fél kg liszt, 2 tojás (vagy három, ha mindjárt az elsőt leejtettük a padlóra), 2 evőkanál cukor, csipetnyi só, tej és víz - érzés szerint, amennyit felvesz- ,egy kevés olaj.
7 megjegyzés:
Ügyes kisasszonyok :))
na de Márta! hol vannak azok a rongyos palacsintás szép idők?:))))ezt a fejlődést!:))
öröm nézni a lányaitokat!
Emi
De jó! Valamiért most alig várom, hogy az én gyerekeim is ilyen nagyok legyenek. :)
én is így készítem a gyümölcslevest, és hm... de nagyon szeretem... még Ilditől tanultam... :)
Áldott vagy te Márta ezen aranyos lánykák által, kis alakuló gyémántok ők a konyhában is, úgye?
Lesz tárkonyos leves is?...ez csak retórikus kérdés, gondolom lesz :)
Gondoltál már arra, hogy a német ismerősök is nagyon örülnének ezeknek a praktikus recepteknek?..csak mint ötlet (házi német kurzusnak sem rossz egy ilyen feladat:D)
Én is kiváncsian várom a következő szagolgatni valót...de a szösszenéseidet is!
Emi, mióta Enikő süti a palacsintát, végre normálisan néznek ki. :)
Német ismerőseimet nem boldogítanám, Erzsébet, szerintem pont elég belőlem élőben annyi, amennyi. :)
Kicsit gondolkodtam rajta, hogy csak a három leányzónak teszem elérhetővé ezt a helyet, de a kommentjeitek fellelkesítettek, mert nyilván nem ezen egyszerű receptek miatt érdekes bárki másnak ez a hely, de ha meghozza a kedvet ehhez-ahhoz, akkor jó.
Egyszerűen elképesztő, hogy mennyire gyönyörűek a lányaid!!
Olyan kedvet csinál ez nekem, hogy én is megtanítsam a fiaimat főzni, bár nagyon nehezen viselem, ha nem egyedül vagyok a konyhában, de mégis, mennyire jó és fontos ez... és az hagyján, de mennyire szép!
Megjegyzés küldése