2014. február 14., péntek

A gimnázium-


beli hagyományos Valentin-napi rózsaküldést ( lehetőség van két euróért, névvel vagy névtelenül, szerelem- vagy barátság-rózsát küldeni a kiválasztottaknak), szóval ezt a hagyományt mi szív alakú kekszek sütésével váltottuk fel, így ma egy-egy dobozka süti is lapult az iskolástáskák mélyén, szeretettel az osztálytársaknak...
Bármilyen keksz-recept megfelel, a lényeg ezúttal a díszítésen van ugyanis. Mi most ezt használtuk:

Tésztát készítünk  a következő hozzávalókból: 25 dkg liszt, 2 kiskanál sütőpor, 15 dkg porcukor, 1 csomag vanilincukor, pár csepp rumaroma, 1 db tojás, 12 dkg vaj vagy margarin. Ha kakaós kekszet szeretnénk, akkor mindehhez jön még 1 evőkanál kakaó is. Szaggatjuk, sütjük, díszítjük, satöbbi. 

Én pedig, feltételezvén, hogy az A n y a feliratú kekszek engem illetnek, töltök magamnak egy csésze teát,  mellé pedig megeszem gyönyörű Valentin-napi süteményeimet. Köszönöm!




4 megjegyzés:

Eszter írta...

Csak egy kérdés: Mennyi idős koruktól főzőcskéztek együtt? Vagy idővel egyre jobban érdeklődnek? Csak a saját gyerekeim miatt kérdem, a kedvüket sem akarom elvenni, de nehezen is viselem a felfordulást (még picik). :)

márta írta...

Igazából együtt ritkán főznek, inkább csak hol egyik, hol másik jön segíteni, vagy hoz egy receptet, hogy ő akkor azt megsütné.
Sára jár főzőtanfolyamra az iskolában, havonta egyszer, s amit ott tanul, itthon is megcsinálja, és akkor én nem is lehetek ott...mert azt csak ő egyedül. (Csak a húst kell nekem apróra vágni, mert ő ahhoz nem nyúl. Na.)
Kicsi korukban én is inkább másfele tereltem őket, engem is idegesített a kupi, néha azért bevállaltam, de legyünk őszinték...kupi most is van, mert el - elfogy a lelkesedés, mire mosogatni kellene.
Ezelőtt két évvel volt az, jól emlékszem rá, hogy leesett az állam, mikor a születésnapomra sütöttek egy tortát, teljesen magukban, recept alapján, az apjuk csak a sütőt kezelte. És felkeltek éjjel háromkor mind a hárman, hogy szépen elrendezzék az asztalon, hogy mikor hajnalban kelek, ott legyen minden. Most is könnybe lábad a szemem...
Azóta akkor sütnek-főznek, amikor csak akarnak, én nem veszem el a kedvüket, inkább kimegyek a konyhából, és inkább eltakarítom a romokat, ha muszáj. De nagyon szeretem, ha jönnek segíteni, mert tényleg segítségek most már, és közben nagyon jókat beszélgetünk.
Nahát, mennyit írtam.
Csináld úgy, hogy neked is, nekik is jó legyen, egyszer csak eljön a pillanat.

Eszter írta...

Köszönöm, pont ilyen hosszú választ szerettem volna. ;) Akkor majd nálunk is alakulnak a dolgok. :)

Éva írta...

Én is szívesen olvastam a választ, mint mindent, ami betekintést ad a lányok háziassága történetének titkaiba is. 3-kor felkelni? Nagyon szeretnek.